Annyi év és annyi munka, annyi nehézség után azért ez a nap is eljött. 38 hónap elteltével az én drága hajóm ismét a Duna habjait szeli. Azért még egy fricskát tartogatott nekem: vízre raktuk annak rendje és módja szerint (pezsgő durrantás, névtábla-avatás, irgalmatlan berúgás stb), mire másnapra süllyedni kezdett. Elmondani sem tudom azt az érzést, amikor kiderült: ismét ki kell venni. A hajó orra eléggé odavolt, egy kb másfél négyzetméteres darabot cserélni kellett. Szerencsére ismét mellettem volt pár kiváló barátom, aki segített a megvalósításban, úgyhogy egy hét múlva ismét toltuk be a vízbe.
After so much work, such a long time the DAY has arrived. After 38 month my lovely boat is in the river again. Of course a last joke it made it with me: as it was in the water again (champaign and everything) it started to sink. I can't even explain the feeling when it turned out: we have to take it out again. The front part had to be changed at approx 1,5 square-meter. Fortunately there were a few good friends around me again who helped me; so a week later the boat was in the water again.
