A hajót Elter Laci és Fieszl Béla bácsi hozta le Visegrádra. Soha nem fogom tudni eléggé kifejezni hálámat Nekik, amiért ennyire kedvesek és kitartóak voltak. A lefelé vezető út igen viszontagságosra sikeredett, már a felénél hívtak, hogy a motor valószínűleg elrepedt, mert sugárban nyomja ki a vizet oldalra. Aztán fél óra múlva újabb telefon: "Ja, és süllyedünk is". Az ő helyükben már rég kivertem volna valamivel az alját, és kiúsztam volna a partra. De szerencsére ők nálam sokkal rutinosabbak és kitartóbbak voltak, csak annyit kértek, hogy küldjek egy szerelőt egy motorral. Szegény Joó-Dobronya Gyula barátom már ült is be a kisbuszába, hogy gyorsan abszolválja a frissiben nyert Passau-i utat. Szerencsére a motornak nem volt semmi baja: az alatta összegyűlt fenékvizet fröcskölte szét a lendkerék fogasíve. Persze a nagy mennyiségű (és folyamatos utánpótlású) fenékvíz sem az a szívet melengető jó hír egy hajón, de a jó oldalát nézve: legalább a fenékszivattyúnak volt alkalma bebizonyítania a rátermettségét. Ha egyszer elromlik, otthon a vitrinben fogom tárolni arany keretben....
Legalább egy évet öregedtem azalatt az egy hét alatt....
A few hours of sleep, an unforgettable day in Linde, quick contract at the notary and start home. Next everning I already got the call: the boat is in Germany on a truck. So we set in the car again, starting back. Next moring we lifted the boat into the Danube. Of course, the engine did not start, we searched a guy to prepare. At half way the problems began: I got a call that the engine block is broken, and half an hour later a next one that the boat is sinking. If I were there, I would have made a whole at the bottom and swim out. Fortunately the captains were much more practiced then me: they only asked a technician to come with another engine. Of course, engine could not be found so quickly, but my friend started as soon as he could. We were lucky that the engine was OK, only the water under it was splattering because of a rotating part. So the could start on.
During that week I became at least one year older.....
The boat was taken to Visegrád by Elter Laci and Fieszl Béla. Here I would like to say a thousand thanks to them for being so nice with us.
A megérkezéskor már három napja folyamatosan dőlt be a víz a hajóba, úgyhogy azonnal kidaruztuk. A daru persze nem volt elég nagy (miért pont ezzel lett volna szerencsém), tehát kezdetét vette egy több órás ráncigálás-szerencsétlenkedés, de végül csak rákerült a bakokra.
When the boat arrived, the water was coming in for the last three days, bilge was continously working, so wehad to take the boat out of water inmediately. The bilge pump has proven that it's a really good piece. If it will go wrong, I will put it in my living-room in a golden frame. The machine (lift) of course was not strong enough:
A vízbetörés helyét hamar megtaláltuk, de ha már kint volt a hajó, gondoltam nem ártana egy pár munkálatot elvégezni rajta. Na, és innen kezdődött a kálvária, mert minden egyes megmozgatott alkatrész két-három újabb hibát rejtett.
To find the defect where water came in was easy, but I thought: if the boat is already out, it could be useful to make some reparation on it. This was the moment when my „way of cross” began.
